Csalódottság, még inkább felháborodás és tehetetlen düh. Ezek az érzelmek kavarogtak tegnap este a magyar lakosság azon jelentős részében, akik figyelemmel követték a válogatott isztambuli fellépését. Nem szépítem, aljas módon kibasztak velünk.
A nagy kérdés az, miért történt meg mindez? Miért mindig velünk történnek hasonlók? A véletlen osztja ránk a gyenge bírókat kulcsfontosságú meccseken, vagy ott "fent" már le van játszva minden? A szurkoló természetesen egyből az utóbbira gondol, és azt hiszem, az elfogultság ellenére ezúttal talán nem is téved.
Koppenhága, Manchester, Isztambul. A megrögzött fanatikus persze azonnal tudja, mi a hasonlóság a három város között. Köbenhavn-Ferencváros, UEFA Kupa, 2003 ősze. A bolgár játékvezető véleményes tizenegyest ítél a hazaiaknak az első félidőben, Szűcs Lajos bravúrral hárít. A második félidőben viszont már egyértelműen és szemmel láthatóan szándékosan téves büntetővel menti meg a dán csapatot a rendes játékidőben való kieséstől, miután a mezőnyben rendre rossz ítéleteket hozott természetesen szintén nem a Fradi javára. A műre a koronát Dragan Vukmir kiállítása teszi fel, a szerb légiós feltartásért kénytelen zuhanyozni menni. Tiszta eset, az UEFA megálljt parancsolt a szurkolói rendbontásaitól hírhedt magyaroknak. Manchester-DVSC, BL-selejtező, 2005 nyár. 0-0-ás állásnál Halmosi Péter félpályáról a hálóba ível, a gól szabályos, azonban egy debreceni passzív lesen van, 0-1 helyett szabadrúgás kifelé. Komoly baki, ugyanis a jól játszó magyarok egy idegenbeli találat birtokában nagy előnyre tehettek volna szert. Na ja, a Bajnokok Ligája Manchester nélkül nem az igazi, meg kevesebb embert is érdekel...
És akkor a tegnap. A szituációt alighanem mindenki ezerszer látta, nem untatnék a leírásával most senkit. Gera kiállítása több kérdést is felvet.
1. Hogy fordulhatott elő, hogy az esettől húsz méterre levő Stuart Dougal nem kérte ki a partjelző véleményét?
2. Az állítólagos szimulálást testközelben figyelő asszisztens nem szólt a játékvezetőnek a téves ítélet felülbírálása ügyében, vagyis egyetértett vele. Hogy "hibázhat" ekkorát egyszerre két ember, aki papíron világklasszis szinten űzi a foglalkozását?
3. A skótok szerint Gera feldobta magát, a kapus a labdát rúgta el. Szerintük hogy lett volna képes talpon maradni a lendületben levő magyar csapatkapitány, ha a kapus két lábbal alácsúszik? Természetesen a fizika törvényei rá is érvényesek.
A fenti talányok meglehetősen erősítik azt az érzésemet, hogy bizony egy csúnya nagy színjáték statisztái lettünk. Törökországnak ott KELL lennie jövőre Svájcban? Komoly üzlet ám az EB, illetve azon túlmutatóan a futball térhódítása, népszerűsége. Nem mindegy, hogy egy egész Európában jelen levő, 80 milliós nép vagy - a közvetve megkárosodott - tizedannyian sem levő Norvégia csapata játssza azt a legalább három meccset. Mert ugye a kulcstartót, sálat vagy bögrét jobban viszik, ha félhold van rajta - és meglehet, ez is közrejátszott abban, hogy Dougal barátunk a 64. percben nem a tizenegyespontra mutatott.
Van itt még egy közelmúltbeli esemény, amit többféleképpen értelmezhetünk. Talán mindenki emlékszik még a tavalyi világbajnokság pótselejtezőire, ahol Svájc éppen szerdai ellenfelünk rovására kvalifikálta magát a tornára. Nos, ha a Fradinak Koppenhágát jelölték ki végállomásul néhány balhés elem miatt, a törökök hajtóvadászata (játékos és biztonsági együtt ütötte a győztes helvéteket) nem tudom, mit érdemel. Az UEFA első gondolata szerint hatmeccses száműzetést a hazai meccsekről, majd hirtelen jóindulattal már csak ennek a felét. Hogy ez az ítélet az UEFA keménykezűségét támasztja alá, vagy csak lehetetlen lett volna a közvélemény felé tálalni egy ennél kisebb mértékű büntetést, azt már mindenki döntse el maga...
(Strucc úr)
