Érdekes érzés szinte idegenként megfordulni a blogon. Anynira rég nem írtam már ide, hogy csak na. 

A címből kiindulva már feltűnik, hogy a Rákosborzasztót és vonzáskörzetét a változás szele borzongatja. "Valami véget ért, valami fáj" - szól a nóta. Véget ért a 12 év, immár... de nem pörgetem le mégegyszer az agyonjátszott "középiskolás lemezt", hiszen sokkal értelmesebb dolog a jövőbe tekinteni, mintsem fájó nosztalgiával a múltat 1001. alkalommal is elsiratni.

Kedves leendő egyetemista (volt)osztálytársaimmal még össze-össze futunk némely sarki vendéglátóipari-egységben, vagy egy délutáni foci keretében. Azonban mindnyájan érezzük, hogy ez bizony már valami más. Nem, nem a vég kezdete, s nem is a "Büszkeség-napi felvonulás" (ejjjjj, de csúnya fasiszta kirekesztő neonáci vagyok én :D), hanem inkább a külön utak első macskakövein kopogó léptek hangja. Puffogtathatnék olyasféle közhelyeket, mint: "De hát ez az élet rendje, emberek jönnek-mennek...",  de inkább hagyom a százszor ellőtt béna mondatokat a miniszterekre és egyéb állatfajokra. ELTE, SOTE, Corvinus, BME és társai jószívvel várják az újdonsült hallgatókat, köztük minket is. Csak reménykedni tudok abban, hogy megmarad e jó kapcsolat közöttünk, volt osztálytársak között, s jópár korsó sörben tudjuk leereszteni hétvégenként a fáradt, zh-tól, vizsgától  sem mentes gőzt. Fülembe csengenek még az egymás közötti beszélgetések foszlányai: "...minden pénteken osztálytalálkozó a Patakban/Oázisban!...".

Az elkövetkezendő hónapok méltó próbái lesznek az elmúlt 6 évnek. Biztos akadnak majd olyan emberek, akikkel öröm lesz meginni a fent említett pár korsó nedűt, s lehet majd évődni, basholni, meccset nézni, focizni s ezernyi jókedvvel teli percet eltölteni. Akik pedig majd szépen lassan kikopnak a társaságból, nos őket csak sajnálni tudom. Jómagam azon leszek, hogy minél kisebb legyen ez a létszám...

Ámen.

Bodri.