Emlékszem, hisz nem is olyan régen történt. Osztályfőnöki óra közeledett, 7:50 körül járhatott az idő. Hétfő volt, az idő ólomlábakon járt, akárcsak a hullafáradt diákok, akik abba a Meg Nem Nevezett Oktatási Intézménybe jártak, ahova jómagam is tiszteletemet teszem tanítási időben. Kerek 10 perccel a becsöngetés előtt, kb. 18-an lehettünk az osztályban, a teljes 28 fős létszámból. Ki ezért, ki azért hiányzott.
    Kellemesen a reggeli kakaó íze még a számban érződött, még éreztem a hátamon az ágy melegét, amikor a kegyetlen dallamcsengő azzal a brutálisan gameboyos hangzással a fülembe ordított és ripityára törte a a kemény hard-rock koncerteken edződött dobhártyámat.
    Ekkor lépett -szinte mindig másodpercre pontosan- a színre a regglei szürkeségből az osztályfőnököm, aki mint mindig, akkor is energikus volt. Jó volt bemenni az óráira. Komolyan mondom. Földrajz-biológia-ofő óráin a hangulat kellemesen emelkedett volt, remek humorával, segítőkészségével mindig is a diákok által az egyik legkedveltebb tanárok egyike volt abban a bizonyos Meg Nem Nevezett Oktatási Intézményben, amely innentől nem a munkahelye többé.
    Amikor meghallottam, hogy kilépett, először nem tudtam mit mondani. Nem akartam elhinni. Igaz jól tette, ha az Ő szempontjából nézzük a dolgokat. Megszerezete a második diplomáját, környezetmérnök lett. Értem én, hogy megélhetés, a biztosabb jövő. Jól tette, hiszen nap mint nap szorosabbra kell húni az embernek a nadrágszíjat, amit én szerencsére közvetve tapasztalok csak, de én is érzem és tudom, hogy tanári fizetésből kevésbé lehet megélni.  Mégis el vagyok keserdve, hiszen Ő volt az utolsó ˝védőbástyánk˝...
    Miért az utolsó? Abban a bizonyos Meg Nem Nevezett Oktatási Intézményben köztudott, hogy nem vagyunk egy stiklimentes osztály, ezt az ˝elfogyasztott˝ osztályfőnökök száma is mutatja :D. Az is köztudott, hogy igazgatóváltás történt az iskolában. Új dolgok jöttek -kamera-rendszer-, emberek mentek -írdd és mondd, ezidáig öt tanár hagyta el az iskolát csak idén nyáron, és még egy tanár sorsa tisztázatlan, de Ő is már csak két ujjal ˝ragaszkodik˝ az iskolához-. Ezek a tanerők hiánytalanul a mi pártunkat fogták, ha egyáltalán foghatták a kétes esetekben és ráadásképpen remek kapcsolatot alakítottunk ki velük az együtt töltött idő során. Hát igen, ők elmentek.
Nem csupán az együtt töltött remek tanórák jövőbeli hiánya aggasztó. Erősen aggályos az is, hogy az utolsó, az érettségi évére új tanárok érkeznek. Fogalmam sincs az új tanárok személyérőől, személyiségükről, tanítási módszereikről, hozzáállásukról, nem is velük van a baj. Csak hát...
    Az idei évre ˝szövetséges˝ nélkül maradtunk. Kíváncsi vagyok mit kezd így az osztályom, a 2,0 idén.
Tényleg nem tudom. Amit azonban még leírtam, az nem minden. 2 osztársam biztos, 1 még nem teljesen bztos, hogy elhagy minket az utolsó évre. Én nem helyeslem, de nem tudok mit tenni értük. Sajnálom, hogy elmennek tőlünk. Mindannyiuk távozásával veszít a 2,0.

Mocskos dolog ez a politika, és mi egyre csak fogyunk...
Alkalmazkodni kell, nincs mese.
Bocikák, ezt jól beszoptuk.
Bodri kiszáll. Vége.

 Written by Bodri.