Hmm. A cím önmagáért beszél. Immáron életem lassan 18. röpke évében elértem ahhoz a pillanathoz, mikor kurvára elegem lett abból, hogy az emberek nem beszélnek egymással. Nem osztják meg egymással a problémáikat, nem beszélik meg a fontos dolgokat. UUUTTTÁÁÁLOOM!!! Értitek?! Gyűlölöm. Nem hiszem el, hogy bárkinek is nehezére esne kimondani  a gondjait, vagy néhány röpke gondolatot legalább annak a személynek, akiben vmennyire megbízik. Ha kényes ügyről van szó, akkor ossza meg az érintettel négyszemközt, vagy írja meg levélben. Hey everybody!!! Azé vagyunk együtt ebben a kirakott világban, hogy amikor valami bajod ne egyedül kelljen megoldani. És itt nem arról van szó, hogy én 1 gyökér emberke vagyok aki közléskényszertől szenved, NEM!! Itt arról van szó, hogy mindenki leszarja a másikat, vagy nincs egy másik fazon, akiben megbízna!! Elképesztő.
Itt elsősorban a nőkről van szó. Elvárják más embertől, hogy ő igenis vegye észre, ha valami nyomja az ő pici érzékeny lelkét. A picsába, honnan a tökömből vegyem észre, onnan, hogy egyszer lefelé konyul a szája nem felfelé? Basszus. (>>> Ez a gondolat úgy hangzik, mintha én egy rettenetesen antiszociális, brutális-bunkó állat lennék, aki ráadásul vaksi is... pedig aki ismer, az tudja, vagy legalábbis remélem, hogy tudja, hogy próbálok maximális megértő ill. toleráns lenni az emberekkel...)
Akkor legalább annyit mondjon, ne haragudj, ez most nem aktuális, vagy kérlek, most hagyj. Vagy bármi. Éted????? És csak áll velem szembe és néz bambán én meg kezdem magam hülyén érezni, megy fel bennem az adrenalin és nem tom mi a szart kezdjek most veled me nem mondsz itten nekem semmit csak el v kámpicsorodva. Megkérdezem mibaj? ˝Semmi˝. (+bamba nézés)
Na ezt a postot nem akartam megírni, de muszály volt leadni a feszkót.

EMBEREK!!! KÖNYÖRGÖM!!! KOMMUNIKÁLJUNK EGYMÁSSAL!!!! KÖSZ.

B0DR1.