Örömmámorban úszik az ország, aranylábúink mindenki általános megdöbbenésére 3-1-re verték a világbajnok squadra azzurrát. Magával a mutatott produkcióval alighanem még a legfinnyásabbak is elégedettek, hiszen a csapat vesztett állásból fordított, többször egy az egyben vertük meg a vendégek védelmét, az aranyabdás Cannavaro néha csak szaglászott a labda után. Jó volt látni, ahogy szeme volt a labdáinknak, ahogy volt merszünk cselezni az olaszok 16-osán belül, vagy éppen ahogy Gera Zoltán teljes hidegvérrel gurított a sarokba büntetőből. Nem csoda hát, hogy a magyar sajtóorgánumok egymást túllicitálva próbálták elhalmozni a fiúkat a jobbnál jobb jelzőkkel.
Ennél is érdekesebb azonban belepillantani csizma alakú félsziget újságjaiba. "Félő, hogy Materazzira 4 hónapos kihagyás vár" - harsogja az eredménnyel vajmi keveset törődve a La Gazzetta Dello Sport. "A kékeket meglepték a magyarok" - vonja le a következtetést a Corriele Della Sera, majd Donadoni mester ellen intéz rövid kirohanást. Egyedül a La Reppublica üt meg kicsit keményebb hangot, bár az "Olasz k. o. Budapesten" szalagcím után egyből a franciák elleni mérkőzéssel kezd el foglalkozni. Talán ebből is leszűrhető, az azúrkékeket nem viselte meg különösebben a vereség ténye, a kötelező fintorgás után minden médium vagy Materazzinak, vagy a következő EB-selejtezőknek szenteli a helyet. Távol álljon tőlem az eufórikus hangulat megzavarása, de nem véletlen ez a közömbösség - az ok egyszerű: barátságos meccs volt Budapesten. Ez itt a kulcsszó. Gondoljunk csak bele, hogy kezelte volna a sajtó a vendéggyőzelmet. Itthon teljes beletörődöttséggel, kint pedig valószínűleg ugyanúgy fontosabb lenne Materazzi sérülése az eredménynél. És ezért mondom én azt, hogy míg pár száz kilométerrel arrébb a helyén kezelik a dolgokat, nálunk teljes rendszertelenség uralkodik. Ha majd Isztambulból hozzuk el a három pontot, én is süveget emelek a fiúk előtt - addig csak bizakodok. Mert bár a kvalifikációra már semmi esélyünk, de legalább súlyos, más országok számára életfontosságú kérdésekbe szólhattunk bele.
De félre a rossz szájízzel! A mai napra adjuk át magunkat ennek a sikernek, örüljünk neki! Azt azonban ne feledjük, holnaptól már újra a földön kell járnunk, és nehezebb lesz tétmeccsen egy török vagy egy bosnyák csapat ellen játszani, mint akár a világbajnok ellen - de tét nélkül. Bár nyújtanánk a tegnapihoz hasonló bátor és pimasz játékot mindig... Szép volt fiúk!

(Strucc úr)