Hmmm. Sokat gondolkodtam arról, hogy mit is kéne írnom ebbe a blogba. Jó, adott, hogy a poénok repkedjenek, történetek, osztálypletykák meg etc.... DE. Ki a francot érdekel ez rajtam (rajtunk) kívül?
Miért is ír az ember blogot? Blog=Napló? HÁT NEM.
Az ember, mikor naplót vezet, biztos (vagy legalábbis szeretne biztos lenni) abban, hogy írásait rajta kívül soha senki sem fogja elolvasni, hiszen ezek legrejtettebb, bensőséges gondolatai, érzelmei (legalábbis szubjektív véleményem szerint ez a naplóírás lélektana. Hozzáteszem, én soha a büdös életben nem vezettem naplót). Blog viszont nem teljesen ilyen. Az interneten az ember (vagy az asszony :D ), publikája az írásait, bárki számára hozzáférhetővé teszi. Az interneten, ahol 1 kattintással akár Honoluluban is ott lehetsz, nincs totális anonimitás (annak ellenére, hogy néhány marha liberális ember azt hiszi. A világ vezető hatalmainak titkosszolgálatai lassan már azt is meg tudják mondani, hogy mikor pislogtál pontosan, pedig többezer killométerre vagy tőlük és csak a számítógéped előtt ücsörögsz... lassan már internetkapcsolattal sem kell rendelkezned...)
Szóval miért is ír az ember blogot? Elcsépelt szófordulatok, pl.: önkifjezés (jajj, de utálom ezt a szót), önmegvalósítás (ez sem szebb), ˝nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek˝-elv. Ki tudja? Ki tudja. Sohasem gondoltam volna, hogy én valaha blogot fogok írni, hiszen volt olyan alkalom, hogy egy osztálytársam emlékkönyve kerek 1 évig volt nálam XD (szégyelltem is magamat érte rendesen, dehát nem volt kedvem írni, vagy valami hasonoló :) ).
Miért létezik ez a blog? Egyszerű lehet a válasz: -Mert kitaláltam. Oké. EZ ÍGY MARHA ÉRTELMES GONDOLATNAK LÁTSZIK ELSŐ LÁTÁSRA. Másodikra is. Lehet, hogy így akarom rejtett képességeimet előhozni? Lehetséges az, hogy egy nagyképű barom vagyok aki az ilyesfajta kis stílű írásaival ekképpen akar felvágni? Lehet, hogy hajlamos vagyok a skizofréniára és Kecske Úr a másik énem? Nem hiszem. (Kecske Úr igenis létező személy és szerintem nem vagyok skizofréniás.)
Talán egy napon majd erre is rá fogok jönni. Addigis kitartóan írogatok, kedves barátommal, Kecske Úrral együtt. Majd, ha lesz valami ihlete, talán Ő is ír majd valamit. Majd. Talán. Egyszer. Holnap. Vagy azután. Egyébként is, ma oszálybuli lesz. Én nem leszek ott, mert beteg vagyok, de Ő majd biztos összegyűjt legalább egy-két poént.
Legalábbis remélem.
Nem rossz dolog ez a blogírás. Megkönnyebbül tőle az ember. (Pedig nem is vagyok stresszes alkat.)

Bodri Úr.